Üresen állok, mindennek háttal....

Hónapok óta ez az üresség, végtelen üresség vendégeskedik nálam. Hívatlan vendég és pofátlanul sokat akar. Elgyengít...próbál megölni, de erősnek kell lennem...
Talán túlreagálom a dolgot, de valamit kezdeni kéne magammal. Nem egészséges, hogy délután haza érek és rögtön aludni megyek, este felkelek fél órát ébren vagyok és rögtön megyek vissza aludni. Mindig is szerettem az alvásba, az ÁLMOK világába menekülni. Ez tűnt minden nehéz időszakomban a legkönnyebb megoldásnak, de most úgy érzem, hogy lépnem kéne. Előre vagy hátra, a boldogságba vagy a magányba de semmikép nem maradhatok így, mert ez hosszútávon kikészít. Akarnom kell valamit, valami megfoghatatlant, mégis valóságosat. Éreznem kell végre a barátságot, az ölelést, a szeretet, a szerelmet, a kedvességet, a dühöt... Mindegy mit, csak érezzek!!!!


Bár, még nagyon FÉLEK...