2012. január 29., vasárnap

Emlékek, hogy emlékezz mit éreztél.

Ahogy kutattam a cuccaim között, verseket találtam :O és nem is akármilyen verseket, hiszen én írtaaam őket nem is olyan régen. Most mégis nagyon meglepődtem :) Talán itt az ideje, hogy újra alkossak valamit. Oké, hogy másnak nem fog tetszeni, de legalább nekem sokat fog jelenteni majd hónapokkal esetleg évekkel később, ha elolvasom!
Mint például ez:


ÁLOMKÉP
Várok, csak várok rád.
hogy csókolj, harapj, ölelj!
Várni nehéz, majd megunom.
de álmaimban légy velem, SZERESS!

Álmaimban érezlek,
remélvén, hogy igaz.
Igaz minden hang és kép.
Kínzol, megölsz! de az álom vigasz.

És igaz lesz, ha te is szeretnéd,
de addig álmomban csókolj, harapj, ölelj!
Kérlek SZERESS, mert
meghalok nélküled én!

2012. január 26., csütörtök

Üresen állok, mindennek háttal....


Hónapok óta ez az üresség, végtelen üresség vendégeskedik nálam. Hívatlan vendég és pofátlanul sokat akar. Elgyengít...próbál megölni, de erősnek kell lennem...
Talán túlreagálom a dolgot, de valamit kezdeni kéne magammal. Nem egészséges, hogy délután haza érek és rögtön aludni megyek, este felkelek fél órát ébren vagyok és rögtön megyek vissza aludni. Mindig is szerettem az alvásba, az ÁLMOK világába menekülni. Ez tűnt minden nehéz időszakomban a legkönnyebb megoldásnak, de most úgy érzem, hogy lépnem kéne. Előre vagy hátra, a boldogságba vagy a magányba de semmikép nem maradhatok így, mert ez hosszútávon kikészít. Akarnom kell valamit, valami megfoghatatlant, mégis valóságosat. Éreznem kell végre a barátságot, az ölelést, a szeretet, a szerelmet, a kedvességet, a dühöt... Mindegy mit, csak érezzek!!!!


Bár, még nagyon FÉLEK...

2012. január 23., hétfő

New.

Igen, új blog. Megint, mert a régivel már 2 hónapja nem törődök, volt ott sok felesleges bejegyzés... Olyanok is amikre már nem szeretnék visszaemlékezni! Gondoltam ÚJ ÉV, hát legyen ÚJ BLOG is. 3 kattintással töröltem. az ÉLETEM töröltem. Féltem. Féltem, hogy valaki elolvassa, aki majd teljesen belém lát. de ugyan, ki olvasná az én blogom? Mint egy napló, egy napló aminek a kulcsát lehúztad a wc-n. Mégis úgy gondoltam, hogy kell egy új blog. Jó lelki terápia ez nekem. Ülök, ütöm a billentyűzetet, leírom a gondolataim, érzéseim a nagy semmibe. :)


2011 utolsó pár hónapjában annyira boldog voltam minden különösebb ok nélkül. Aztán decemberben valami miatt elkezdtem magam nagyon üresnek és elveszettnek érezni. És ez az érzés még most is velem van. Nem tudok tőle megszabadulni. Azt hiszem nagyon egyedül vagyok. Hiába vesz körül száz meg száz ember, attól még egyedül érzem magam. Nincs senki, akinek elmondhatnám amit érzek. Minden más. Úgy érzem magam itt, mint egy eltévedt zombi. Persze néhányan észrevették, hogy nem vagyok jól mostanában, de profin leplezem. Az a baj, hogy nem csak lelkileg, de testileg sem vagyok jól.
Most legszívesebben elhúznék innen egy időre, és megerősödve térnék vissza. Úgy, hogy nem érdekelne semmi. Önző lennék, mint mindenki körülöttem. URALKODNÉK MAGAMON!
És miért? mert mostanáig mindig másoknak segítettem, meghallgattam mindenkit, mások szerelmi problémáit próbáltam megoldani, és most ott tartok, hogy mindenki boldog körülöttem, csak én vagyok egyedül egy ELVESZETT KISLÁNY.